A napokban a thehub.hu co-working irodájában került megrendezésre (tudtommal) az első olyan hazai meetup, mely kifejezetten az eyetracking témájával foglalkozott. Nagy érdeklődéssel léptem be az épületbe, hisz az usability a szívem egyik csücske, és az eyetracking kiváló kutatási módszereket nyújt a felhasználók interakcióinak vizsgálatára. Nem hagyhattam ki, hogy ne lássak és próbáljak ki egy ilyen, sajnos idehaza nagyon is ritka eszközt!

A helyszínen körülbelül húszan hallgathattuk végig Patonai Szabolcs előadását az eyetracking rendszerekkel való kutatás előnyeiről és módszereiről, viszont én sajnos az időbeosztásom miatt, csupán az első felében tudtam ott lenni, ezért ez az előadásról készült összefoglaló jegyzet is magára a kutatási módszerekre, mintsem az eszköz bemutatására koncentrál. 

Nézésünk nem folyamatos. Az emberi szem különböző fixációs, vagyis érdeklődést kiváltó pontok között ugrál. Egy pontra ráfixálunk, ott az információt befogadjuk majd továbblépünk egy újabb pontra. A kettő között tudatosan nem érzékelünk semmit sem mert elkülönül a tudati és idegi látásunk. Ránéztünk, de nem tudatosítottuk, nem tulajdonítottunk neki jelentőséget. Kognitív kutatásokkal mérni lehet, hogy ránéztünk-e egy pontra és ha igen, akkor megragadt-e bennünk valamiféle emlék. Ez az információ előszűrés, vagyis szelektálunk, hogy mi a fontos tartalom, viszont mindig mások a prioritások. Mobilalkalmazás vagy webfejlesztés esetében különösen fontos, hogy ismerjük, milyen prioritással rendelkeznek felhasználóink, hogy azokat a fontos funkciókat, melyeket szeretnénk, hogy elsőként megtaláljanak, a lehető legkönnyebben felismerjék és használni is kezdjék.

Vannak olyan dolgok, melyek kifejezetten vonzzák az emberi tekintetet. Ilyen főleg a tekintet, egy másik ember szeme és a kerek formák. Arra lehet használni ezeket az elemeket, hogy odavonzzuk a tekintetet egy pontra, vagy pont ellenkezőleg, ki tudjuk szűrni, hogy alkalmazásunk, weboldalunk mely kevésbé fontos elemei vonják el az elsődleges prioritással bíró funkcióktól a figyelmet.

Az eyetracking rendszerek infrakamerával működnek. Az infra megvilágítja a retinát és így alkot feldolgozást a készülék. Az ilyen infrakamerákat általában egy dobozba, a monitor alá helyezik el. A profi rendszerek 60-120, vagy akár 300 és a fölötti képfrissítéssel is képesek dolgozni. Usability teszteléshez 60 alá nem nagyon érdemes menni.  Használatukhoz mindenképpen kell egy módszertan és szakember is. Kell tudni, hogy mit is kell valójában mérnünk, mit szeretnénk elérni az eyetracking-el. 

Elsősorban ki kell válogatni, hogy milyen eszközökkel milyen eredményt akarunk elérni! Míg egy kérdőíves kutatásban általában több ezer embert be kell vonnunk, hogy reprezentatív eredményt kapjunk, addig az ilyen kutatásokban általában 50 főnek érdemes csak megmutatni az anyagot, mivel idegrendszerben vagyunk annyira hasonlóak, hogy ésszerűen válogatva 50 fő fölött már nem lesznek meghatározóan új információk. Természetesen egy 50 fős panel nem egy olcsó móka és időigényes feladat.

A kapott eredményeket ki kell elemezni és le kell vonni a következtetéseket a kapott output-okból. Az ún. scan-path megmutatja nekünk, hogy milyen sorrendben tekintünk végig egy képen. Az eredményekből meg kell tudnunk állapítani, hogy látszik-e az, ami amit mi szeretnénk, hogy észrevegyenek az oldal látogatói vagy az alkalmazás felhasználói.

Az eye of interest már egy komplexebb kimutatás, mely megmutatja azokat a területeket, melyek sorrendiségileg és típusban hasonló tekinteti érdeklődést kapnak. Többek közt azért is érdekes, mert megmutatja, hogy ha a felhasználónak keresnie kell egy funkciót az oldalon, alkalmazásban (pl. hírlevélre való feliratkozás), akkor azt hol teszi meg elsőre. Ha rosszul helyezzük el a lényeges funkciókat, akkor jóval nagyobb lesz ez a terület, ami azt jelzi, hogy a felhasználók sok helyen keresik mindhiába.

Pl. az első fixáció idejét, hogy mennyi idő múlva jutott egy pontra a fixáció, a területre jutó időtartamot, olvassa-e a tartalmat, megnézi vagy éppen áttugorja csak. Ezen kívül lehet még mérni az átlagos pillantáshosszt és az átlagos pillantásszámot is.

- A felhasználók észreveszik-e azokat a fontos területeket, melyeket mi határozunk meg.
- Ha tudatosan keresik, akkor megtalálják-e.
- Mennyi idő alatt találják meg azt amit keresnek.
- Hol keresik ösztönösen. (Érdemes odatenni a fontos funkciókat, ahol az emberek általában keresik azokat.)
- Hányszor siklik el a tekintet egy adott terület fölött. (Ez főleg akkor lehet fontos, amikor átalakítjuk a weboldalt és még benne van a régi minta, elrendezés az emberek emlékezetében.)
- Melyek az oldal, alkalmazás aktív és passzív területei. (Milyen célra akarjuk a területeket használni.)
- Mi a különbség a női és férfi nézés között. (Teljesen más sorrendben és más részleteket néznek meg a férfiak és a nők. A nők sokkal célirányosabban néznek és hamarabb is kezdenek el olvasni.)

Még az előadás kezdete előtt szerencsém volt kipróbálni magát az eszközt is. Egy rövid kalibrációval együtt is alig tíz perc alatt sikerült végigcsinálnom az egész feladatsort. Már az első pár feladat után nyilvánvalóvá vált számomra, hogy mekkora lehetőségek nyílnak meg egy UX designer előtt ha egy ilyen berendezéssel dolgozhat, hisz nagyon rövid idő alatt rengeteg adatra és információra tehet szert általa. Természetesen ezen adatok mit sem érnek ha nem tudjuk őket kiértékelni és helyesen levonni belőlük a következtetéseket, de egy képzett szakember számára nagyban felgyorsíthatja és megkönnyítheti az usability tesztelés folyamatát. Legnagyobb előnyét legfőképpen a felhasználók élvezhetik majd mert a tervezés folyamatába beiktatva könnyedén kiszűri a téves feltételezéseket és rámutat a valóban helyes megoldásokra.